Óegyiptomi írásmódok
Az ókori Egyiptom körülbelül háromezer éves története során kétféle írásmód alakult ki: az ősi hieroglif, és a kurzív hieratikus.
 
Óegyiptomi írásmódok
Az ókori Egyiptom körülbelül háromezer éves története során kétféle írásmód alakult ki: az ősi hieroglif, és a kurzív hieratikus.
A hieroglifa szó görög eredetű, jelentése: "szent véset". Görögül: iera grammataDíszítő írásként használták szent helyeken, mint a templomok és sírok fala.
A hieratikus írás lényegében ugyanennek az írásnak (koronként változó nyelvtannal) a kurzív változata. A hétköznapi életben használták különböző adatok lejegyzésére, vagy levelezésre.
Természetesen az ország történelme során a nyelv többször is változott, így ötféle nyelvet különböztethetünk meg: óegyiptomit, klasszikus egyiptomit, újegyiptomit, a démotikust és a koptot.
Az óegyiptomi nyelv egyidős az írás kialakulásával, tehát körülbelül i.e. háromezerre tehető a megjelenése. Az I. dinasztiától kezdve használták, egészen a VIII. dinasztiáig.
Később a nyelvtan kicsit leegyszerűsödött, megjelentek az olvasást segítő jelek. Ez az írás egészen a XI. dinasztia uralmáig használatban maradt, de a római korból is ismerünk olyan dokumentumokat, amelyek klasszikus nyelven íródtak. Ekkor azonban már kizáróan vallásos szövegeket örökítettek meg vele.
 
A klasszikus egyiptomit végül az újegyiptomi váltotta fel. Használatának kezdete a XVIII. dinasztia idejére tehető, és egészen a XXIV. dinasztiáig használatban is maradt. Elsősorban leveleket, egyes üzleti dokumentumokat, feljegyzéseket és irodalmi történeteket írtak ezen a nyelven.
A démotikus írást is a mindennapok szükségleteinek kielégítésére használták, de csak a XXV. dinasztiától. Ez egészen a római uralomig használatban maradt.
A kopt írás lényegében nem más, mint a görög betűk használata az egyiptomi nyelvtanra. A görög ábécét még hét, a hieroglifból átvett elemmel egészítették ki. Elsősorban a keresztény egyiptomiak nyelve volt.
 

Fogalmak:

Determinatívumok: A taxogrammák másik elnevezése. Használata gyakoribb, mint a taxogrammáé.
Fonogrammák: hangjel, hangot jelölő írásjel. Az egyiptomiak csak a mássalhangzókat rögzítették pontosan.
Logogrammák: szójel, olyan írásjel, amely teljes szót jelöl. Gyakran más hieroglifákkal (ortogrammákkal, determinatívumokkal) egészítették ki, hogy az olvasás egyértelműbb legyen.
Ortogramma: az előtte álló írásjelet értelmező, vagy a kettős és többes számot jelölő írásjel.
Radikális: lényegében a betűk megnevezése. Egy-egy hieroglif szó több radikálisból is állhat, az alaphieroglifák azonban egy radikálisúak. A két és három radikálisú szavak gyakoriak, a négy és öt radikálisúak ritkábbak.
Szemogrammák: jelentést és hangot nem rögzítő, kifejező jelek. Ide tartoznak a logogrammák, taxogrammák és ortogrammák.
Taxogrammák: olyan jelek, amelyeket szavak után alkalmaztak. Azt a jelentéskategóriát vagy jelentéstartományt jelzi, amelyhez az adott szó tartozott - más szóval ezek a determinatívumok.