Átmeneti idők ie. 5000-től Az átmeneti idők korában alakult ki az egyiptomi nép az itt élők és a bevándorolt törzsek összevegyüléséből. Az i. e. 4. évezred folyamán hosszan tartó háborúskodás után a nomoszok gazdasági és közigazgatási szervezete fokozatosan kifejlődött, és lazán összefüggő két nagy csoportot alkotott: Alsó- és Felső-Egyiptomot. A kezdetekben Alsó-Egyiptom emberei nomád állattartással foglalkoztak, míg Felső-Egyiptom emberei már földműveléssel foglalkoztak. Az alsó-egyiptomiak nem telepedtek le, így könnyű volt őket leigázni. Egyiptomban a rézkor az i.e. 4. évezredben köszöntött be. Ez volt a Badari-kultúra. Már fellépett a munkaszervezés igénye, az ősközösségek felbomlottak, és egyesíteni kezdték a nagyobb területeket. Az évezred végére létrejött Alsó- és Felső-Egyiptom. Ekkor készült Dzser Dzset sztéléje is. Archaikus kor Kb. 3300-2650 Predinasztikus kor i. e. 3300-2920 A Nílus-völgy népessége két fő központba tömörült: északon (Alsó-Egyiptom) a Deltába, délen pedig (Felső-Egyiptom) Hierakónpoliszba. Ezek az első városkezdemények társadalmi szervezettséget igényeltek, ezért szükségessé vált a központi hatalom, melyet a király testesített meg. Néhány uralkodó bizonyítottan Hierakónpoliszban állította fel székhelyét, így például a Skorpió király és Narmer fáraó. Narmer, a predinasztikus kor utolsó uralkodója meghódította Alsó-Egyiptomot, és egyesítette a két országrészt. Protodinasztikus kor i. e. 2920-2650 Narmer-paletta elkészítése. Felső-Egyiptom elfoglalta az Alsót; Narmer fáraót Hórusz-Aha király követte a trónon, aki valószínűleg azonos a görög szövegekben említett Ménésszel. Ménész megalapította az I. dinasztiát, és hadászati, közigazgatási - és talán vallásos jellegű - meggondolások alapján az ország első fővárost, Memphiszt Alsó-Egyiptom és Felső-Egyiptom határterületén, feltehetően azért, hogy a Delta vidékét, amely lazábban függött össze a belső területekkel, ellenőrizhesse, és ellenőrizhesse a két országrészt. Az első két dinasztia uralkodóit Thisz (vagy Thinisz) vidékéről származtak. Az uralkodókat az abüdoszi királyi nekropoliszban temették el. Az állam belsődleges megszilárdulása, az első hódítások; az öntözőberendezések karbantartását és kiépítését államilag megszervezik. Megjelennek a hieroglif írások, később a hieratikus írások. Megkezdődnek az arany- és rabszolgaszerző hadjáratok; a nílusi kereskedelmi hajózás fejlődése. Magas színvonalú a fémverő-és kerámiaművészet, az uralkodók és hatalmasságok pompás síremlékei. Ménész sem tudta végrehajtani művét vérontás nélkül. A papi fejedelem, a fáraó hatalma korlátlan volt a vallásos és a politikai életben egyaránt, s ez csak a 3. dinasztia végén, Dzsoszer uralkodása után bomlott fel nagy jelentőségű vallási reform végrehajtása következtében. Dzsoszer piramisa Saqqarában még lépcsős volt, de Sznofrué Dahšurban már fejlettebb, törtpiramis volt. A legszebb és egyben legnagyobb piramisok Gizában épültek A központi hatalom létrejötte ellenére megmaradt az ország kettőssége: a fáraó kétfajta koronát viselt, a déliekét és az északiakét, külön temették el Alsó- és Felső-Egyiptomban, valódi és álsírba. A korszaknak még nem alakulhatott ki egységes építészeti arcuk A különböző lakóháztípusok, a tojásdad és a négyszögű alapraj valamint a nyeregtetős formák híven tükrözték a korai idők etnikai politikai bonyolultságát. Egyedül a településforma hosszan elnyúló alakja sejtette a további fejlődés útiét. Merimde-Beni-Salama: település. Maadi, Abu Roash: lakótájak. Az egyiptomi építészet első nagy korszaka jellegben egységes képet mutatott az 1-3. dinasztiák idején. Tartalmában és formájában híven tükrözte az egyesülés időszakát: erődök, megerősített paloták jelentették a tipikus építészeti feladatokat. Az erődök szolgáltak példaképül a sírépítészet számára délen is, északon is, magának a fővárosnak, Memphisznek is - sírváros formájában - megépült a megfelelője. A térszervezés - az udvarház -, a részletképzési sajátságok a falisávos homlokzat - feltehetően elé-ázsiai eredete mellett kibontakozott a jellegzetes egyiptomi építésmód: a faragott kővel való építkezési szokás. El-Kab: erődített település. Abüdosz, Saqqara, Negade: archaikus királysírok. A masztaba, a kápolna jellegzetes építészeti formája. Memphisz: az első főváros. Saqqara Dzsoszer sírkerülete. Erős volt az arisztokrácia. Bevezették a Nomosz-rendszert (Nomarchosz = kerületi kormányzó). Az istenkirályé, fáraóé (per-aa: nagy ház) volt minden föld. Az arisztokrácia alárendelt volt. Fokozatosan gazdagodtak a nomarchoszok (gazdaságilag és katonailag), így függetlenítették magukat a központi hatalomtól. I. dinasztia ie. 2920-2770 Főbb uralkodók: Aha (?) (= Ménész, a dinasztia megalapítója), Dzser Dzset (Kígyó király), Ka, Dzser, Vadzsi, Vedimev, és meg három, ismeretlen nevű király II. dinasztia ie. 2770-2650 Főbb uralkodók: Hotepszehem (a dinasztia megalapítója), Raneb, Hatepszekhemui, Peribszen, Kaszekhem(ui) és négy kevésbé ismert király Óbirodalom i. e. 2650-2150 Dzsószer fáraó Memphiszbe helyezte székhelyét, és megépíttette az első egyiptomi piramist, melyet a később istenként tisztelt építész, Imhotep tervezett. Sznofu fáraó, a IV. dinasztia megalapítója építtette az első gízai típusú piramisokat. Uszerkaf fáraó az V. dinasztia megalapítója, a napkultusz felvirágoztatója. Unisz fáraó Szakkarában emeltette piramisát. A folyosók és a sírkamra falaira először vésték fel a híres piramisszövegeket. A VI. dinasztia végén a királyi hatalmat az arisztokrata földesurak függetlenedési törekvései gyengítik. Az egyesített állam első fénykora az Óbirodalom kora volt. A vallás életet, a közigazgatási és a hadi ügyeket az istenként tisztelt fáraó vezeti annak ellenére, hogy a tisztségek gyakorlásának szétbomlása fokozatosan megindult. A papság nagymértékű befolyása a hélioszpoliszi Ré-kultusz elismertetésével indult meg. Az egész országot behálózó bürokraták szervezetét a vezír (kancellár) irányította a hivatalnoki renden keresztül az ország második embere kezdetben a fáraó családjából származott, legtöbbször a fia volt. A Sinai-félsziget rezéért, Fönícia, Libanon épületfájáért, Núbiát aranyáért, Punt országát (Szomáli partok) egzotikus termékeiért vezetett kereskedelmi-rabló expedíciók élén is ekkor még a fáraó állt, akinek az udvarába tömörült az ország színe-java, és a piramisa körűl temetkezett . A kettős adózási rendszer, a hatalmas mértékű építkezések a királysírok gondozásával járó külön megterhelések miatt azonban elemi erejű felkelés tört ki, amelynek eredményeképp a nomoszok vezető rétege önállósult, és a papi rend befolyása annyira megnőtt, hogy a papság szentesítette a trón birtoklását. A társadalmi, politikai és vallás jellegű ellentétek következtében az ország egyesített élete megszakadt és Egyiptom nomoszaira hullott szét. A monumentális sírépítészet képezte a kor legjellegzetesebb építészeti feladatát: az Óbirodalom a piramisépítő fáraók kora volt. A sírgúla mértanias formájának a kiérlelődésével egy időben kialakult a "klasszikus" piramisegyüttes: a völgytemplom - dromos - halotti templom - piramis elrendezése, ez a sírforma a korábbi városutánzat helyett a napistennel azonosult fáraó földöntúli útját öntötte építészeti foglalatba. A "sír-út" kompozíció alakját vették fel a napkultusz céljait betöltő naptemplomok is. A 4. dinasztia elvonatkoztatott formaképzése után az 5. dinasztiától kezdődően újra kifejezésre juthatott az egyiptomi művészetszemlélet képies változatossága. A királyi hatalom csökkenését jelezték az előkelőek által építtetett, paloták módjára kiképzett masztabák és a sziklasírok első példái is. A lakóházépítészet emlékei csak a sírok gondozásával megbízott papság "piramisvárosából" maradtak fenn, az önálló templomépítészet területén nem történt semmi jelentős előrehaladás. Dahshur, Medum: Sznofru piramisai. Gizeh: Khufu, Khafre, Menkaure piramisa. Abusír: Sahuré síregyüttese. Abu Guráb: Neuserré naptemploma, Saqqara: Ti, Meri masztabája. Kasr el-Saga: templom.További piramisok épülnek Saqqara és Abu Sir mellett, a legnagyobb Szahuré Abu Sir-i piramisa. Ptahsepsesz sírja. A háborúk és költséges építkezések kimerítik Egyiptom erejét, végül az Óbirodalom szociális jellegű zavargások közepette megszűnik (az Óbirodalom utolsó piramisai) III. dinasztia ie. 2650-2570 körül Dzsószer (a dinasztia megalapítója) Utódai:Szehemhet, Szajaht, Khaba, Nebkharré, Hu(?) IV. dinasztia ie . 2570-2450 körül Főbb uralkodók: Sznofru, Kheopsz, Khephrén, Mükerinosz Sznorfev (Sznorfu) piramisa Médium mellett. Khufev (Kheopsz), Khafé (Kheprén), Khafé (Kheprén) piramisokat építtet Gizeh mellett; a legnagyobb Khufev (Kheopsz) piramisa (az első világcsoda). Magas színvonalú falikép-festészet és szobrászat (Ti úr sírja, Ülő írnok, Falusi bíró). V. dinasztia Utódai: Veszerkaf (a dinasztia megalapítója) Főbb uralkodók: Uszerkaf, Szahuré, Neferirkaré-Kakai, Neuszerré-Ini, Unisz Szahuré, Neferirkaré, Sepseszkaré, Neferré, Nevoszerré, Menkauhor, Dzsedkaré, Venisz. VI. dinasztia ie . 2300-2150 Teti (a dinasztia megalapítója) Utódai: Veszerkaré, I.Pjopej, I.Merenré, II.Pjopej, II.Merenré, Nikteroj.Teti, I. Pepi, Merenré, II. Pepi Első átmeneti kor i. e. 2150-2100 A központi hatalom megszűnt. A VII, a IX. és a X. dinasztia királyai Hérakleopoliszba helyezték székhelyüket. Számos uralkodó váltotta egymást. Egyiptom részekre hullott, dúlt az anarchia, és a memphiszi felkelés hatására két nagyobb központ alakult ki: Hérakleopolisz és a végül győztesen kikerülő és újraegyesítő Théba. VIII.-X. dinasztia Mintegy harminckét kevésbé ismert uralkodó. A legjelentősebbek: az Enjotefek Vészetben (Thébában) kb. 2232-2134. Egyiptom szétesik apró fejedelemségekre; gazdasági és politikai hanyatlás. Középbirodalom i. e. 2100-1750 A Középbirodalom elején megszilárdult a rend, leváltották a nomarchoszokat és új fővárost jelöltek ki, It-Tauit. Líbia és Núbia (2. katarakta) felé terjeszkedtek. A XI. dinasztiával nagy fellendülés kezdődött. A thébai származású hercegek helyreállították és megszilárdították a központi hatalmat. Mentuhotep fáraó nagy halotti templomot építtetett Deir el-Bahariban. I. Amenemhat fáraó List északi részén piramist építtetett magának. I. Szeszósztrisz meghódította Núbiát és megépíttette piramisát List déli részén. II. Amenemhat Dahsúrban, II. Szeszósztrisz EL-Lahunban, utódja, III. Szeszósztrisz ismét Dahsúrban, végül III. Amenemhat Havarrában emeltetett piramist. A sírépítményhez nagy halotti templomot is építtetett, melyet a görögök labürinthosznak neveztek. Mentuhotep újraegyesíti az országot. Utána mintegy 12 kevésbé ismert uralkodó. Az öntözőrendszerek felújítása. Az új főváros, Vészet (Théba) felépítése. Felső-Egyiptom kezdeményezésére sikerült az ország új alapokon való egyesítése. A társadalmi és a hatalmi viszonyok kiegyensúlyozottabbá váltak a nomoszok vezetői kiskirályok módján irányították kerületeik életét. A Faiyumi oázis nagyvonalú, műszaki jellegű átalakítása után az ország életének a súlypontja fokozatosan délre tolódott az új főváros, Théba is Felső-Egyiptomban kezdett kiépülni. A hadsereg megszervezése, a déli határterületek erődrendszerének a kiépítése jelentette a központi hatalom megszilárdulását. Az újra kiélesedő belső viszálykodást azonban a nomád hükszoszok kihasználták, és mintegy száz évre leigázták Egyiptomot. A hükszoszok megjelenésének fontos következményei lettek az ország számára: egyiptomiak megismerték tőlük a lóval való hadviselés módjait, másrészt az elnyomatás az erők összpontosításának a szükségét érlelte ki. A korszak építészetileg legfontosabb eredményeit az erőd, a város és a lakóházépítészet szolgáltatta: a Középbirodalom korából ismert az első lineáris szerkezetű település. A sírépítészet korábbi jelentőségét fokozatosan elveszítette - a fáraók piramisaikat téglából építtették, a kerületek vezető rétege már nem a királysírok közelében, hanem otthonában temetkezett sziklasírokba, sőt a sír mint monumentális építmény meg is szűnt létezni : a piramis és a sziklasír szintézise jelentette az egyiptomi életet olyannyira jellemző építészeti feladat utolsó példáját. Núbia: erődök. El-Lahun: II. Senwosret síregyüttese, piramisvárosa. Az egyiptomi lakóház. Beni Hasan, Aswan: sziklasírok. Théba: Mentuhotepek síregyüttese. Medinet-Maad: templom. XI. dinasztia i. e. 2100-1955 XII. dinasztia ie . 1955-1750 Főbb uralkodók: I.Amenemhat ,I.Szeszősztrisz III. Amenemhat, I. Szenvoszret, II. Amenemhat, II., III. Szenvoszret, III., IV. Amenemhat, Szebeknefure. XI. dinasztia Mentuhotep (a dinasztia megalapítója) XII. dinasztia I. Amenemhat (a dinasztia megalapítója) Utódai: Egyiptom új gazdasági és politikai felvirágzása. Építkezések Vészetben (Thébában), Deir el-Bahríban, és a Fajjum oázison (“Labirintus”). Piramisok Lista, Dahsúr, és Hauvare mellett. Második átmeneti kor 1700-1755 1790-1640 XIII:-XIV. dinasztia Mintegy 30 szinte ismeretlen uralkodó. Köztük néhány Amenemhat, Mentuhotep, Szenvoszret. Az utolsó uralkodók háborúi meggyengítik Egyiptomot, és belső elégedetlenségre vezetnek. Tönkremennek az öntözőcsatornák, az ország súlyos válságba süllyed. Felépül az utolsó egyiptomi piramis, Khendzser piramisa Saqqara mellett. Hükszosz uralom, i. e. 1640-1550. A belső forrongások miatt a királyi hatalom meggyengült. Núbia kivívta függetlenségét. Egy új dinasztia, mely nem thébai királyoktól származott, fővárost alapított a Delta nyugati részében. A hükszoszok lerohanták Egyiptomot., de csak az északi országrészt tartották ellenőrzésük alatt. Székhelyüket Avariszban állították fel. Meghonosították a kocsit és a lovat Egyiptomban. A hükszoszok egy része beolvadt az egyiptomi kultúrába, más részüket i. e. 1550 a thébai Ahmesz fáraó kiűzte Egyiptomból. A második történelmi szakasz, III. Amenhotep – görög nyelven Amenophisz - kora élvezte az új hatalmi helyzet gazdasági előnyeit. Az egyiptomi történelem fénykorában Théba szinte világvárossá fejlődött ki. A birodalmat már nem a fegyverek ereje tartotta össze, hanem a Mitannival, a szíriaiakkal, a föníciaiakkal teremtett diplomáciai kapcsolatok és az idegenekkel kötött uralkodói házasságok bonyolult szövevénye. Ezek eredményeképp az egyiptomi művelődés sok idegen vonással gyarapodott. A jólétet kísérő belső ernyedtség jeleként zsoldoshadsereg váltotta fel a nemzeti helyét, a hadvezér fáraót pedig a fényűző udvartartást vezető uralkodó. A harmadik történelmi szakasz vonta le a világuralmi helyzet eszmei következményeit, olyan korban, amikor Egyiptom vezetőszerepe az ókor világában szinte már csak névleges volt. IV. Amenhotep - a későbbi Ehnaton - Egyiptom egyeduralmának eszméjétől indíttatva monotlieisztikus vallást helyezett a helyi kultuszok fölé, Aton, a napkorong tiszteletének a vallását. Vallásos reformjait közigazgatásiak követték, Memphisz és Théba között a feleúton új fővárost alapított, Ahet-Atont, amelyet nemcsak Egyiptom központjának szánt, hanem szinte az akkor ismert világ egészének. A negyedik szakaszban az Újbirodalom kora másodvirágzását élte. A thébai papság ereje szinte teljesen megsemmisítette a reformer fáraó korának minden vívmányát. A restauráció kora - a Ramszeszek ideje a hajdani világuralmi helyzet illúziójában élt, a kétes értékű győzelmek a föníciai, szíriai partvidékeken jelezték a hanyatlás megindulását. Az erőtlen uralkodók sora és a kapzsi papság hamarosan szétzilálták Egyiptom életét, amelynek önálló története a 20. dinasztia korával tulajdonképpen be is fejeződött. Egyiptom ismét részekre hullott. Ismét anarchizmus volt, és ekkor vándoroltak be a hükszoszok (új: ló és harci szekér), akik északon át is vették a hatalmat. Ellenállásra csak Thébában találtak. 1640-1555 XV.-XVII. Dinasztia Mintegy 70 kevésbé ismert uralkodó. Egyiptom a nomád hikszoszok uralma alá kerül. E nép uralkodói néhány dinasztia megalapítói. I. Ahmósze, az utolsó Vészeti (thébai) uralkodó uralkodása alatt kivívja függetlenségét. XIII. dinasztia Körülbelül 70 uralkodó XIV . dinasztia Kiskirályok csoportja, akik valószínűleg a XIII. és a XV. dinasztiával egyidőben uralkodtak XV. dinasztia Hükszoszok XVI. dinasztia Hükszosz kiskirályok XVII. dinasztia Számos thébai király Újbirodalom i.e.1550-1076 I Thotmesz elfoglalta Észak-Núbiát.Nővére, Hatsepszut halotti templomot építtetett Deir-el Bahari-ban. III. Thotmesz, meghódította a mai Szíria területét és kiterjesztette befolyását a Közel-Keletre. I. Thotmesz kiszabadította a gízai szfinxet a homokból. III. Amenhotep helyreállította a diplomáciai kapcsolatokat Babilonnal és Mitannival. IV. Amenhotep az ősi egyiptomi sokistenhit helyébe Aton tiszteletét állította. Áthelyezte az ország fővárosát Thébából Tell-el Amarnába.. Feleségül vette Nofretetét. Halála után az új vallást átokkal sújtották. Tutankhamon az ország fővárosát Memphiszbe helyezte. Halála után Ai fáraó lépett trónra. Széthi hadjáratot indított a líbiaiak, a szírek és a hettiták ellen. II. Ramszesz folytatta a háborúkat, majd a kadesi csata után (1274) békeszerződést kötött ellenfelével. Ez volt az első fennmaradt békeszerződés. Az Újbirodalom korának első szakasza az egyiptomi világuralom megteremtése volt. A thébai uralkodók vezetésével sikerült a hükszoszokat az országból kiűzni. Egyiptom legnagyobb fáraója, III. Thotmesz-görög nevén Thutmozisz - az Eufráteszig terjesztette ki az ország határait. A világuralmi helyzet nagy gazdagságot és jólétet eredményezett a hadizsákmányok és a rendszeres külországi adózások révén. Az egyiptomi szellemtől valójában idegen terjeszkedési törekvéseket a hatalmasságra törő thébai papság szította: saját hadosztályaival vett részt a háborúkban. A III. Thotmesz-kor épületeinek formavilága a Középbirodalom szellemét folytatta. Az épületfajták és a téralakítás fejlődése területén jelentős előrehaladás történt: a monumentális templomépület ekkor vált el a síremlékektől, kialakult a bazilikális térforma és az egyiptomi “peripteros” típusú szentély. A kor hagyta az utókorra az egyiptomi város és lakóház egyszerű, kanonikus alakját is. Biban el-Muluk: királysírok. Der el-Bahri: Hatsepsut terasztemploma, Karnak: III. Thotmesz ünnepi temploma. Medinet-Habu: III.Thotmesz kápolnája. Der el-Medina: kézművesek települése. A birodalom belső megszilárdulása, hódítások idegen országokban, az öntözőcsatornák felújítása, és kiszélesítése. Építkezések Vészetben (Thébában)a, a fővárosban, sírboltok a Királyok völgyében (az elsőt I. Thutmózisz építtette 1545 után) Ekhetaton (IV. Amenhotep) vallási reformja, és az új főváros (Tell el-Amarna), Ekhetaton (IV. Amenhotep) alapítása. Ekhetaton (IV. Amenhotep) halála után a királyok visszatérnek a régi vallásra, és a régi főváros, Vészet (Théba)-ba. III. Amenhotep kora érlelte ki a zártfalas ünnepi templom jó megoldását. A képzőművészeti és az építészeti formaalakítást a kifinomultság és az arányosság jellemezte. Théba: város. Luxor: III. Amenhotep temploma. Ehnaton korának új világszemlélete új művészeti felfogást érlelt ki: az igazság lett a vezérlő elve az újfajta “realizmusnak”. Ahet-Aton építése a helyileg szokásos lineáris elnyújtottsággal épült, egyes épületeibe azonban sok idegen elem vegyült. Ahet-Aton (Tell el-Amarna): város, lakóházak, Északi vagy Ezüst palota, templomkerület. A restauráció kora épített mennyiségileg a legtöbbet, az óriási méretű építmények Egyiptom vélt nagyságát voltak hivatva kifejezni. Emellett az idegen hatások eredményeképp, bizonyos archaizálás jellemezte a kort, valamint törekvés az elméletieskedés kánonszerűségére. Abüdosz: I. Széthi temploma, Karnak: Amon templomkörzete. Abu Simbel: II. Ramszesz naptemploma. Medinet-Habu: III. Ramses palotatemploma. Karnak: Honszu-templom. Az ókori Egyiptom eléri politikai hatalma csúcspontját; ekkor a legnagyobb kiterjedésű, és gazdaságilag is a legfejlettebb. Az aranykor. Az ókori Egyiptom kulturális felvirágzásának csúcspontja, az építészet, szobrászat, festészet és írásbeliség “aranykora”. II. (Nagy) Ramszesz kolosszális építkezése Karnakban, Abu Simbelben, Ezbórevben (Abüdoszban), Vészetben (Thébában), és másutt. XVIII. dinasztia ie.1550-1295 Főbb uralkodók: Ahmesz (Ahmósze), I. Amenhotep, I., II. Thutmóze (Thutmózisz), Hatsepszovet királynő (Hatsepszut), III. Thutmózisz, III.Amenhotep, IV. Amenhotep (Ekhnaton, az eretnek fáraó 1370-1354), Szmenkahré, Thutankhamon, Ai, I, III, IV.Thotmesz, Eje, Horemheb (a XVII. dinasztia utolsó uralkodója, a XVIII. dinasztia megalapítója) XIX. dinasztia i. e .1295-1188 Főbb uralkodók: I, II.Ramszesz, I. Széthi, Merneptah XX. dinasztia ie .1188-1076 Főbb uralkodók: III., IV., IX., X., XI., XII., XIII. Ramszesz 1555-1335 XVIII. dinasztia 1335-1205 XIX. dinasztia I.Rammesszu (Ramszesz, de maradjunk ennél a névnél),(a dinasztia megalapítója) Utána:I.Szethi (abüdoszi), (1308-1298), II. (Nagy) Ramszesz (1298-1232), Mineptah, Amonmózisz, Sziptah, II.Széthi, Iarszu. 1205-1090 XX. dinasztia Szetnakhte (a dinasztia megalapítója) Utána: III.-XIII.Ramszesz. III. Ramszesz uralkodása alatt (1200-1168) zajlott le a történelemben ismert elő munkássztrájk; az uralkodó utódai miatt az országban megnövekedtek az ellentétek, és a birodalom meggyengüléséhez, majd hanyatlásához vezettek. Az első írásos bizonyítékok a sírok fosztogatásáról. Harmadik átmeneti kor i. e. 1076-712 Új dinasztia alakult ki Taniszban, a Delta fővárosában, és megosztotta a hatalmat a thébai főpapokkal. Núbia visszaszerezte függetlenségét. Egyiptom elesztette Palesztina területe feletti ellenőrzését. Egyes líbiai eredetű királyok a Delta keleti részében rendezkedtek be, hatalmuk megnövekedett. Bubasztisz lett az új főváros, Théba hanyatlásnak indult. Egyiptom több, kis államra forgácsolódott szét. A napatai dinasztia (Kus) etióp uralkodói elfoglalták Felső Egyiptomot, majd Memphiszt is. XXI. dinasztia Ie. 1076-945 Főbb uralkodók: Szmendész, I. Pszuszennész II. Pszuszennész XXII. dinasztia ie . 945-712 Főbb uralkodók: I. Sesonk, II. Oszorkon, II.Sesonk, II. Takeloth XXIII. dinasztia i. e . 828-712 Több dinasztia uralkodott azonos időben, és egyes fejedelmek királlyá nyilváníttatták magukat Thébában, Hermopoliszban, Hérakleopoliszban, Leontopoliszban és Taniszban. az országban anarchia uralkodott. XXIV. (szaiszi) dinasztia i.e .724-712 Főbb uralkodók: Tefnakht Bokkhorisz XXI. dinasztia 1090-945 Neszbanebsed (a dinasztia megalapítója) Utána: I. Paszbakhaennuit, Amenópe, Szaimon, II. Paszbakhaennuit A főváros áthelyezése Zaanet-be (A Nílus deltájába). 945-745 XXII. dinasztia I.Sesonk (A dinasztia megalapítója) Utána: I. Oszorkon, I. Takelot, II. Sesonk, II. Takelot, III. Sesonk, Pemuj, IV. Sesonk, Az első uralkodó(k) hódításai (I. Sesonk) elfoglalják Jeruzsáelemet. A főváros Pubaszté lesz, Vészet (Théba) hanyatlásnak indul.